A klímaváltozás és a fenntarthatóság napjaink egyik legégetőbb kérdése, így nem meglepő, hogy az építőipar is egyre inkább a környezetbarát megoldások felé fordul. A lőttbeton, amelyet elsősorban támfalak, rézsűk, alagutak és mederburkolatok stabilizálására használnak, gyakran kerül előtérbe a zöld infrastruktúra fejlesztésekor. De vajon valóban zöld megoldásnak tekinthető?
A lőttbeton technológiája lehetővé teszi, hogy a beton anyagot nagy nyomással, tömlőn keresztül juttassák el a felületre, ahol az azonnal tapad, szilárdul. Ez a módszer jelentős előnyt jelent meredek, nehezen hozzáférhető vagy instabil felületek esetében – például partfalaknál vagy zöldterületek melletti lejtőkön. Használatával elkerülhető a nagy gépek mozgatása és a nagymértékű földmunka, ami csökkenti a beavatkozás ökológiai lábnyomát. Ugyanakkor maga az anyag – a cement alapú lőttbeton – kérdéseket vet fel. A cementgyártás köztudottan jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, ami gyengíti az anyag fenntarthatósági megítélését. Ezt a problémát részben orvosolhatják az új fejlesztések: például újrahasznosított adalékanyagok alkalmazása, alacsonyabb cementtartalmú vagy geopolimer kötőanyagok használata, illetve növénytakaróval kombinált rendszerek kialakítása.
A válasz tehát nem egyértelmű. A lőttbeton önmagában nem feltétlenül zöld, de felelős tervezéssel, környezettudatos anyagválasztással és minimális ökológiai beavatkozással illeszthető be a fenntartható infrastruktúrába. A jövő kulcsa az, hogy az ilyen típusú anyagokat miként alkalmazzuk – nemcsak technikailag, hanem ökológiailag is átgondolt módon.