„Bezzeg az én időmben!” – hányszor halljuk az elhíresült mondást. Mert bizony az, hogy melyik generáció a történelem melyik szakaszában élte ifjúkorát, vagy középkorát, az nagyon meghatározó nyomokat hagy benne. Az „én időm” kifejezés általában idősebbek szájából hangzik egy fiatalabb korosztálynak címezve.
Szokásokat, társadalmi viselkedési mintákat szoktak ezen a mondaton érteni. Például, milyen volt a gyerekkor a történelemnek abban a szakaszában, és milyen ma. Milyen volt fiatalon munkába állni akkor, és milyen ma. A történelem mindenkin nyomot hagy. Más és más tapasztalatok nyomaival megyünk tovább az életben annak függvényében, hogy milyen történelmi eseményeket éltünk meg például fiatalon. A legidősebb korosztály megélte a második világháborút, az utánuk jövők a hidegháborút és kommunizmust, a következők azok, akik fiatalon vagy középkorúként élték meg a 2008-as gazdasági világválságot, a 2001-es terrorfenyegetést, majd pedig már a covid világjárvány okozta válságot és a most elhatalmasodó gazdasági válságot.
Mindenkin mély nyomot hagy az, hogy amikor fiatal éveit éli, amikor az élete kivirágzásának korszakában van, milyen meghatározó események történnek a világban, és ezek hogyan hatnak rá, tud-e ura maradni a helyzetnek, vagy kicsúszik az élete feletti kontroll és egy ringlispílbe kerül. Az ezekre adott belső reakciók pedig meghatározzák, hogy később milyen emberek leszünk. Keserű áldozatok, akik élete derékba tört egy válság miatt, és megállt ott az idő az életükben, és feladták a küzdelmet? Vagy túlélők, akik a szenvedésből is később előnyt kovácsolnak, és kijönnek a mély árokból, és levonják a tanulságot, de győztes mentalitással mennek tovább az életben?