Korábban, fogalmam sem volt arról, hogy hova menjek továbbtanulni, mihez kezdjek, aztán egy diákmunka vezetett el a mostani karrieremhez. Volt is egy elhibázott egyetemválasztásom, turizmust tanultam, és meglehetősen kikészített az egyetem. Úgy éreztem, hogy bár érdekes, amit tanulunk, de nem lelem benne örömömet, és nem is látok sok perspektívát abban, amit nyújtani tud a diploma. Nem voltam a helyemen.
Azt követően elkeveredtem egy olyan iskolaszövetkezethez, ahol adminisztratív diákmunkát vállaltam, és a munka során megismerkedtem egy olasz csapattal – mint kiderült, olasz cég volt. Rendkívül megszerettem a nyelvüket, a lendületét az életvitelüknek. Sok mindenbe bele tudtam kóstolni náluk, szó szerint is, hiszen zseniális a konyhaművészetük, ahogy azt mindenki tudja. Idővel felszedtem több szót, kifejezést, már zötyögve, de eltársalogtunk. Ekkor jöttem rá, hogy ezzel rengeteg dolgot kezdhetek majd a jövőben. Elkezdtem olasz nyelvórákat venni, és egy egyetemváltást követően már olasz tolmács lettem. Persze azóta több latin nyelvvel is megismerkedtem, és így mondhatni több lábon állok a szakmámban. Ha nem lett volna ez az unalmasnak induló diákmunka, sose jutottam volna el ide. Mindenkinek ajánlom, hogy vágjon bele abba a lehetőségbe, ami felkínálkozik! Bármikor leléphetsz egy diákmunkáról, de ki tudja… lehet, hogy valamilyen klassz lehetőséget szalasztasz el!