Történelem

Miskolczy-Simon János

Kulikow-nál a lembergi út biztosítására visszahagyott kassai 9. és a besztercebányai 16. népfelkelő honvéd gyalogezredeknek kellett a 23. honvéd gyaloghadosztály szeptember 1-jei menetét észak felől biztosítani. A népfelkelő ezredek alkotta Divéky ezredes csoportja szeptember 1-jén hajnalban, a Kulikow-tól északra eső magaslatokat megszállott oroszokkal állottak harcban. Szorongatott helyzetükben Weeber tábornok a miskolci 10. és munkácsi 11. népfelkelő gyalogezredekkel segítségükre sietett. A hősiesen küzdő népfelkelő csapatokat ágyú és géppuska támogatás nélkül igen nagy veszteségek érték az oroszok ágyú és géppuska tüzében, végmegsemmisülésüket csak a harcból való kivonás áltat kerülhették el. Miskolczy-Simon János népfelkelő hadnagy, aki a polgári életben Nógrád vármegye főlevéltárnoka volt, 1914. szeptember 1-jén Lemberg mellett, a Kulików falu melletti ütközetben halt hősi halált. 22 éves felesége egyedül maradt négy és kétéves kislányával.

 

Özvegye ezt írta bevonulási képe hátára:

“a 16 os népfelkelő ezreddel  mint hadnagy elment az északi harctérre 1914. augusztus 14-én és a Jó Isten megváltozhatatlan akaratából 1914. szeptember 1-én Lembergtől északra Kulikow mellett a csatában 34 éves korában a nyakán kapott lőtt sebével elvérzett a haza javára és a mi mérhetetlen nagy bánatunkra.
Sírja jeltelen. Más koszorút nem fonhatott számára az én hű szeretetem, mint ezt a kis képrámát képező babér koszorút.
1915. február 15.
Miskolczy-Simon Jánosné”