A kártyajátékok évezredek óta az emberiség kultúrájának részét képezik, és bizony nem csak az ártatlan gyermekjáték szerepében élnek. Ha az illegális vagy a spirituális vonatkozásairól nem is beszélünk, hanem csak a klasszikus játék szerepéről teszünk említést, akkor is számításba kell vennünk például a pókert. A közhiedelemmel ellentétben ez nem szerencsejáték, hanem egy egészen komoly tudást és stratégiai gondolkodást, döntésképességet igénylő tevékenység, amit egyesek sportként, mások jól jövedelmező foglalkozásként gyakorolnak.
A sokoldalúsága tehát a kártyajátékoknak szinte felülmúlhatatlan: óvodáskortól aggastyánkorig, minden kultúrában és társadalmi osztályban népszerű. Egyszerűségében is utánozhatatlanul sokféle: mindössze bizonyos számú papírlapról beszélünk, amit tetszőleges rendszer szerint képekkel, motívumokkal látnak el, aminek segítségével szinte végtelen variációs lehetőségben kitalált szabályok szerint játszanak vele. Kompakt mérete miatt akár egy zsebben is elfér, és abban is szinte egyedülálló, hogy szabályoktól függően lehet akár egyedül is játszani vele, ahogy nagyon sokan is. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy az online térben is elterjedt.
Cikkünknek tárgya most mégis a gyerekjáték, mert a játék alapvetően mégis gyermeki tevékenység. A legkisebbek esetében a kártya leginkább a memóriajáték szerepét tölti be, de ez cseppet sem lebecsülendő. Aki játszott már óvodással ilyet, tapasztalatból is tudja, hogy a kicsik ebben igen-igen jók. Kicsit nagyobbaknál a klasszikusnak számító Fekete Péter mindig népszerű, de vannak újabb slágerek is, mint például a Dobble vagy a Robbanó minyonok. Kamaszkortól akár bonyolultabb, szinte felnőtt szabályok szerint is szívesen játszanak kártyajátékokkal a fiatalok.
Ahogy a többi csoportos játék, a kártyázás is lehetőséget ad a gyermekeknek a szociális készségek fejlesztésére. A közös játék során megtanulják az együttműködést, a szabályok betartását és az ellenfelek tiszteletét. Miközben átélik a játék izgalmát, megtanulják a fair play szabályait is.